Amint az akkoriban köztudott volt, az idegen hangzású nevek viselőinek csak akkor kellett magyarosítaniuk nevüket, ha a névhez nem társult nemesség.
A Pejtsik család egyik tagja, Pejtsik Károly fényképészeti-cikk kereskedő, a „Fényképészeti Szemle” című szaklap alapítója, — aki szabad idejében történészkedett is — úgy döntött, hogy kutatást folytat a család nemességét illetően.

Megállapította, hogy a család egyik őse, Pejčić Mátyás Márton (eredeti neve: Mato Pejčić) 1793. VI. 13-án I. Ferenc császártól nemességet kapott. Azonban a m. kir. udv. kancellária levéltárának 1793. október 8-án kelt hiteles másolatában található adaton kívül a nemességet bizonyító okirat — a „kutyabőr” — nem került elő. Így nem lehetett kikerülni a névmagyarosítást, mivel a nemességet közvetlenül okiratilag nem lehetett bizonyítani.
Az említett kancelláriai levéltári másolat az armálist, azaz a címeres­levelet tartalmazza (a címer rajza, a címereslevél latin szövege és annak magyar fordítása csatolva). Ugyanitt található a nemességre utaló szöveg is (ennek latin szövege és fordítása csatolva).

A címeres-levél >>

<< Vissza          ^^ Fel ^^          Tovább >>